Így élünk mi

Az első elhatározás óta tényleg eltelt néhány év úgy 5-6, de sikerült kivárni és túlélni a 26os-ról lévő átváltozást/átváltást.

Egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt, az Óperencián túl, ahol a kurtafarkú malac túr... éldegélt egy szegény legény. Ennek a legénynek nem volt semmije, ezért elhatározta, hogy nekiindul a hetedhét határnak világot látni. Ehhez azonban egy olcsó, egyszerű, megbízható eszközre volt szüksége - gyalogolni nem szeretett -, egy olyanra, amely árkon-bokron keresztül cipeli őt, nem kér sokat enni, és elviseli, ha ütik-vágják, összesarazzák, elhanyagolják...

Remekül el lehet tölteni az időt a Bükkben ez igazolódott be ma is. Elmentünk az öcsémmel hogy mozogjunk egy keveset és jól összesarazhassuk a gúnyánkat! Úgy néz ki sikreült mind a kettő.

Az évente egyszer esedékes és "szakmailag" kötelező arcvizitet is megejtettük, mint "sajtó" és sportegylet, Manka és Fityisz társaságában.

November első napján bringázni indultam a Bakonyba..

Szombatra egy 5 órás tekergés volt kiírva teljesítésre.

Jakab egy amolyan mindenes kerékár,

A háromnapos után már csak egy egynapos fért bele a késő őszi - kora téli lehetőségekbe. Kihoztuk belőle, ami belefért!

Valamelyik jófajta tavaszi Könyvfesztiválon szereztem be egy pár éve kiadott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye típusú térképet... Ajjaj mi lesz ebből?

Nekem valahogy a Garda kimaradt... eddig.

Kalandjaink nem értek még véget!

Hogy mi ez a nagy küldetéstudat a címekben? Nemsokára kiderül!

Megint úgy gondoltuk, hogy menni kell. Minden, az idei évre vonatkozó versenyszerű kötelezvények vége, lehet lazulni végre!

Ráadásul úgy, hogy ez utóbbit - illetve alábbit - nagyon-nagyon kívánja a szervezetünk...

Azt hiszem sokunk - legalábbis, akik megpróbálnak tudatosan eszegetni - rémálma egy olyan társasági esemény, ami konkrétan és csakis az eszetlen zabálásól szól. Számomra ilyen egy lakodalom.